Valóság

Van egy fizikai valóság, ami teljesen biztos és létező? S egyáltalán; létezik olyan, mint: valóság?- Ha így gondolsz a világra, az akkor válik létezővé, amikor a fizikai valóság egy másik darabjával ütközik. A másik darab lehetünk akár mi magunk is. De ez lehet akár egy véletlen szikla is, ami erre gurul és beleavatkozik ebbe az egész zavaros dologba és biztos, hogy bizonyos szintű létezésre kényszeríti.

 A múlt filozófusai azt mondták: “Ha belerúgok egy sziklába és jól megfájdul a lábam, az valóság. Érzem. Valóságnak tűnik.” Ez tuti. “És ez azt jelenti, hogy ez a valóság.” De szerintem ez még mindig csak egy tapasztalat, és csak egy személy nézőpontja a valóságról. Tudományos kísérletek bizonyítják, hogyha veszünk egy személyt és az agytevékenységét P.E.T. szkennerrel vagy számítógép-technológiával vizsgálva megkérjük, hogy nézzen egy bizonyos tárgyra, és amikor ezt megteszi, akkor az agy bizonyos területei aktiválódnak. 

Ekkor megkérjük, hogy csukja be a szemét és képzelje el ugyanazt a tárgyat. Amikor ezt megteszi, ugyanazok az agyterületek aktiválódnak mintha éppen nézné a tárgyat. Következésképp a tudósoknak fel kellett készülnie a következő kérdésre: Ki az, aki lát? Az agy lát, vagy a szemek? Mi a valóság? Amit az agyunkkal látunk, vagy amit a szemünkkel? Az igazság az, hogy az agy nem különbözteti meg a tapasztalt dolgokat az emlékektől, mert mindkét esetben ugyanaz az idegpálya lesz aktív.

Rengeteg információ érkezik hozzánk testünk érzékszervein keresztül melyeket feldolgozunk, újra és újra átszűrünk, ezért minden egyes lépésnél információt vesztünk el. Végül kiderül, hogy a tudatunk az, ami önkiszolgáló. Az agy másodpercenként 400 milliárd bitnyi információt dolgoz fel, de mi csak 2000-re figyelünk. De ez a 2000 bitnyi információ csak a környezetről, a testünkről és az időről árulkodik. Egy olyan világban élünk, ahol minden csak a jéghegy csúcsa, hagyományos megvalósulása egy hatalmas kvantummechanikai jéghegynek. 

Ha az agy 400 milliárd bitnyi információt dolgoz fel és ebből mi csak 2000-re figyelünk azt jelenti, hogy a valóság mindig csak az agyban történik. Az fogadja az információkat, és még nem vette őket figyelembe. A szemek olyanok, mint a lencsék. De ami valójában lát, az az agy hátulsó része, olyan mint a magnószalag. A neve látókéreg. Ott van hátul. A kettő együtt olyan, mint egy kamera és egy magnószalag. Tudtad, hogy az agy meghatározza, hogy mi az, amit észlelni tudsz? 

Ez fontos. Például: a kamera sokkal többet lát körülöttem, mint amit én észlelek, mert nem szorítkozik tapasztalataira, nem kötik szabályok, nem ellenkezik, nem mérlegel, és főként nem ítélkezik.Ahogy az agyunk fel van építve, csak azt láthatjuk amiről elhisszük-, tudjuk, hogy lehetséges. Olyan mintákat keresünk, amik már léteznek bennünk korábbi tapasztalatokból.

Van egy csodálatos történet, amit sokan igaznak hisznek: Amikor az Indiánok, Amerika őslakói megláthatták volna Kolombusz hajóit közeledni a Karibi szigeteknél, egyáltalán nem voltak képesek látni őket. Mert ez annyira különbözött mindentől, amit addig láttak, hogy egyszerűen nem látták. Amikor Kolombusz serege kikötött a Karib szigeteken, egyik indián se volt képes látni a hajókat, még ha ott is voltak a látóhatáron belül. 

Azért nem látták a hajókat, mert nem rendelkeztek ismeretekkel, tudással, ami hajók létére utalna. A sámán észreveszi a víz fodrozódását az óceánban a hajók körül, Ő sem lát hajót, de elkezd gondolkodni, hogy miért fodrozódik a víz. Szóval minden nap kimegy és néz, és néz, és néz. Egy idő után képes lesz látni a hajót. És ahogy meglátta, elmondja mindenkinek, hogy léteznek hajók a világon. Mivel mindenki bízik és hisz a sámánban, egy idő után ők is képesek lesznek látni.Tehát Mi magunk hozzuk létre a valóságot. 

Valóság-csináló gépek vagyunk. De Mi hozzuk létre a valóság hatásait is. Mindig az emlékek tükrében észlelünk dolgokat akár egy nagy hologramban élünk, akár nem. Ez egy olyan kérdés, amire nincs jó válasz. Ez egy nagy filozófiai probléma, amivel szembe kell néznünk. Amit a tudomány mond a világról, az akkor igaz csupán, hogy ha mindig ugyan azok a megfigyelők. 

Szóval minden, ami az emberi agyba érkezik az kényszerít minket arra, hogy észleljük és láthassuk a dolgokat. Szóval elképzelhető, hogy az egész világ (amit észlelünk) egy nagy illúzió, amin nem tudunk kívülre kerülni, hogy lássuk a teljes igazságot. Az agy nem tesz különbséget a valóság – külső világ – és a gondolatok – belső világ – közt. 

Tehát a lényeg: Nem lehet olyan a külső világ, amilyet egyénenként valóságnak hiszünk, hiszen az észlelet nem független a belsőtől!

Mi a csudát tudunk a világról?
(az elején nincs hang, a hallássérült főszereplő miatt)

 

A film második része itt érhető el :-)