A szavak teremtő ereje

Egyszer egy 50 fős csoport vett részt egy előadáson. Az előadó egyszer csak megállt a beszédével, és úgy döntött, inkább egy gyakorlattal szemlélteti a mondanivalóját. Adott minden résztvevőnek egy-egy lufit, és arra kérte őket, írják rá a nevüket. Majd összegyűjtötték a lufikat, egy másik szobában.

Ezután arra kérték a résztvevőket, hogy mind menjenek be egyszerre a szobába és 5 percen belül keressék meg a saját nevükkel a lufijukat. Mindenki kétségbeesetten kereste hát a saját lufiját, lökdösődtek, totális káoszba fúlt az egész.

Így végül senki nem találta meg a saját lufiját.

Most arra kérték őket, hogy szabadon válasszanak egy-egy névvel ellátott lufit, és adják oda annak a személynek, akinek a neve rá van írva.

Néhány percen belül mindenkinek meglett a lufija.

Ekkor az előadó így szólt: "Pontosan ez történik velünk az életünkben is. Mindenki kétségbeesetten keresi a saját boldogságát, nem tudván, vajon hol lehet.

A saját boldogságunk viszont mások boldogságában rejlik. Adj másoknak boldogságot, és megtalálod a sajátod. Ez az emberi élet értelme..."

Mágikus?

A mágikus gondolkodás csapda?

"A vérbeli kritikus elme elfogadja, amit csak kevesen képesek -- hogy az ember nem bízhat rutinszerűen az emlékezetben és az érzékekben." --James Alock, "A hit gépezete"

Ifj. Dr. Phillips Stevens antropológus szerint a mágikus gondolkodás olyan jelenségek összefoglaló neve, mint például az a hit, hogy minden dolog valamiféle fizikai és szellemi kapcsolatot is meghaladó összeköttetésben áll egymással.

A mágikus gondolkodás különleges erőt és hatalmat tulajdonít sok szimbólumnak tartott dolognak. Stevens szerint "a világ lakosságának legnagyobb része [...] úgy hiszi, hogy valódi kapcsolat van a szimbólum és a hozzá társított dolog között, és hogy valóban összeköti őket valamilyen kimutatható energiaáramlás.".

Stevens magyarázata szerint neurobiológiai folyamatok vannak a háttérben, noha a szimbólum specifikus jelentéstartalma kultúráról kultúrara változik. (Nem mintha nem léteznének egyetemes szimbólumok, mint például a tojás, csak épp mást és mást jelentenek az egyes kultúrákban.)

A mágikus gondolkodás vezérlő elve az a vélemény, hogy a hasonló dolgok valóban összeköttetésben állnak, csak épp olyan módon, ami túlmutat a tudományos vizsgálhatóságon (a hasonlóság törvénye). Egy másik vezérlő gondolat egy hit, miszerint "fizikai érintkezés, térbeli vagy időbeli kapcsolat hatására a dolgokban olyan összeköttetés keletkezik, amely szétválasztásuk után is megmarad" (a ragályosság tövénye) (Frazer; Stevens).

Gondoljuk csak a paranormális nyomozóra, aki azt állítja, hogy képes információt szerezni egy eltűnt személyről, ha megérint egy hozzá tartozó tárgyat (pszichometria), vagy gondoljunk az állat-parapszichológusra, aki állítása szerint ki tudja olvasni egy kutya godolatait a róla készült fényképből.

James Alcock pszichológus szerint "a 'mágikus gondolkodás' két egymáshoz közeli történés között okozati viszony feltételezése, miközben valójában nincs bizonyíték az ok-okozati kapcsolatra.

Például ha valaki úgy gondolja, hogy a keresztbe tett ujjak szerencsét hoznak, ezzel az ujjak keresztbe tevését összekapcsolja a későbbi kellemes eseményekkel, és ilyen módon oksági kapcsolatot teremt a két dolog között." Alock hozzáteszi, hogy az ember neurobiológiai alkata eleve predesztinálja a mágikus gondolkodást, és hátráltatja a kritikus szemléletmódot. Gondoljunk a szerencsejátékos csapdájára vagy a koincidenciáknak tulajdonított hatalmas jelentőségekre.

Két másik nyilvánvaló példája a mágikus gondolkodásnak Jung szinkronicitás-elmélete és Hahnemann homeopatikus teóriája (Stevens). További példaként a grafológiát (Beyerstein) és a tenyérjóslást említhetnénk. A pszichokinézis is a mágikus gondolkodás egy fajtájának tekinthető: olyan meggyőződés, mely szerint a gondolatok, szavak és taglejtés kihat a dolgokra, "meghazudtolva" (?) ezzel az ok-okozatiság ismert törvényeit.

Nem és nem! Minden formál-logikai érv ellenére, a  mágikus gondolkodás nem csapda, hanem a valóság keresése!